Vállalkozói hitelek és lakossági hitelek elbírálása közötti legfontosabb különbségek, amelyeket érdemes szem előtt tartani

A vállalati szférában bevett gyakorlat, hogy a cégek kiadásaik egy részét banki hitelből, vagy beruházásaikat részben kölcsönökből fedezzék, ezért a már működő, de főképp a most induló vállalkozások esetében érdemes tisztában lenni a lakossági hitelek és a vállalkozói hitelek igénylési folyamatának, elbírálásának és feltételei közötti különbségekkel.

A hitelelbírálás folyamata természetes személyek (magánemberek) és gazdasági szereplők (cégek, gazdasági társaságok, akár non-profit szervezetek) esetében hasonló szempontok figyelembevételével, de mégis eltérő gyakorlattal történik. A kereskedelmi bank vagy pénzintézet az igénylés benyújtását követően megállapítja, hogy a hitelt felvevő megfelel-e azoknak a feltételeknek, amelyekkel a kötelezettségvállalást teljesíteni képes, azaz, hogy a rendelkezésére bocsátott pénzösszeget és annak kamatait vissza tudja-e fizetni.

Azonban ha részleteibe menően vizsgáljuk meg az elbírálás feltételeit, akkor láthatjuk, hogy a személyi és vállalkozói hitelek minősítésének folyamatai lényegesen eltérnek egymástól. Jelenlegi cikkünkben a lakossági hitelek és a vállalkozói hitelek közötti különbségeket mutatjuk be többek között kockázat, konstrukció és folyósítási idő szempontjai szerint.

Milyen konstrukciók érhetők el a vállalati hitelek és a lakossági hitelek esetében?

A különböző hitelkonstrukciók megértéséhez először érdemes áttekinteni, hogy melyek a leggyakoribb felhasználási célok a hiteligénylők köre szerint.

A vállalatok legtöbb esetben beruházásra (pl. ingatlanvásárlás, építés, gépbeszerzés) illetve a forgóeszközök finanszírozására (készletezés, rezsiköltségek, kintlévőségek) finanszírozására igényelnek forgótőke- vagy beruházási hitelt.

A beruházási hitelek segítséget nyújtanak a kis-és középvállalkozásoknak

A lakossági hitelek esetében a legnépszerűbbek a jelzáloghitelek (lakhatási célú ingatlanvásárlás), valamint a fogyasztói és áruvásárlási hitelek, mely a hitel összegétől és pénzintézettől függően szinte “dobozos terméknek” tekinthető, ami azt jelenti, hogy magánszemélyek esetében a hitelt igénylő anyagi hátterének vizsgálatán kívül a kínált szolgáltatás feltételei és körülményei nagymértékben megegyeznek.

Fontos megjegyezni, hogy magánszemélyek esetében sem minden hitel számít dobozos terméknek, másik oldalról a vállalatok esetében is találhatók hasonló “dobozosított” konstrukciók. 

Példaképp tekintsünk egy olyan esetet, ahol a hiteligénylő cég relatíve alacsony – 100 millió forint alatti – összeget kíván felvenni. Az alacsony összeg miatt jellemzően, ebben az esetben nem rentábilis egyedileg vizsgálni az ügylet kockázatát, ezért a finanszírozók igyekeznek automatizálni, algoritmusok segítségével mérsékelt kockázatvállalás mellett egyszerűsíteni az elbírálást.

A kisvállalatok hiteltermékeit tehát a hitelintézetek előszeretettel próbálják “dobozosítani”, azaz standardizálni a konstrukciókat egy bizonyos (pl. Széchenyi Kártya), általában 50 millió forintot meg nem haladó összeghatárig.

Ezen termékek sorából némileg kilógnak a pénzügyi vállalkozásoknál elérhető hiteltermékek, melyek esetében – a finanszírozók kisebb szervezeti méretei miatt – még a kisvállkozások részére is elérhető egyedi elbírálás, így nagyobb kockázatvállalás is. A kisvállalkozások pénzügyi, gazdaságossági mutatói nem engednek ugyan komolyabb elemzést, de érvényesülhetnek szubjektív szempontok, vagy akár negatív információt is lehet egyedi indoklással magyarázni.

AKTUÁLISAN ELÉRHETŐ TERMÉKEK:

Természetesen nagyobb, közel 100 millió forintot meghaladó nagyságrendű hitelösszeg esetén már egyedi elbírálásra,  gazdaságossági vizsgálatra és üzleti elemzésre kell számítani.

Kockázatot tekintve milyen eltérések vannak a vállalkozói és lakossági hitelek között?

Egy adott hitelkonstrukció kockázata szinte minden esetben annak behajthatóságából eredeztethető.

A kockázat felméréséhez először összesítik az igénylő vizsgálata során szerzett információkat, majd azok alapján minősítik az adóst. Az alkalmazott metrikák segítségével általában az 5 adósosztály egyikébe sorolják be az igénylőket, mely metrikák hitelintézetenként eltérőek és a döntési kritériumok rendszere legtöbb esetben üzleti titoknak minősül.

Természetes személyek esetében a kockázatértékelés lényegesen egyszerűbb művelet, ugyanis a magánszemélyek bevételeiről a NAV folyamatos nyilvántartást vezet, amelyek hitel igénylésekor lekérhetők a bankok által. Talán a legfontosabb szempont azonban az, hogy a magánszemély adós bér jellegű bevétele stabilabb adósságszolgálatnak minősül, mint a vállalkozói bevétel. Egyúttal a visszafizetéskor nem szempont, hogy a hitelfelvétellel az adósságszolgálati képesség változik- e vagy sem, hiszen vélhetően nem lesz attól magasabb a jövedelmünk, hogy mondjuk lakáshitelt veszünk fel. Tehát a bérjellegű jövedelemre vetített adósságszolgálati terhek jól meghatározzák, milyen mértékű havi törlesztést bír el az adós.

Cégek esetében a kockázat becslése a legtöbb esetben egy komplexebb folyamat, mivel a kockázatkezelők azt is figyelembe veszik, hogy mennyire kiszolgáltatott az adott vállalkozás az egyedi és piaci kockázatoknak, ráadásul a legtöbb esetben a vállalkozói hitel célja a jövedelemtermelő képesség javítása. 

Példaként vegyünk egy kisvállalkozást, amelynek éves árbevétele 800 millió forint, saját tőkéje 600 millió forint és 2 millió euró devizahitelt kíván felvenni. A kölcsön összege már szemre is aránytalan, még akkor is, ha az fokozza a jövedelemtermelő képességet. Ilyen esetben számos kockázati kérdést kell megválaszolnunk, hogy a hitelfelvétel ésszerűségét igazoljuk:

• Hány és milyen vevőink vannak? Mi történik, ha valamiért a fontos vevőinket elveszítjük?

• Hogyan tudjuk a szervezetünket a nagyobb feladatokhoz igazítani?

• Milyen ütemben tudjuk a kölcsön összegét felhasználni?

• Mennyi időn belül fordul termelőre a felvett összeg? (Például, ha 2 évig építkezünk belőle, miből fedezzük a törlesztést addig?)

• A lista nagyon hosszú lehet… 

Ahogyan azt a példa is szemlélteti, a vállalkozói hitel elbírálásakor a legfontosabb tényező, hogy gazdasági stabilitást tudjunk prezentálni.

Milyen adatokat vizsgálnak meg a hitel elbírálásához? 

Ahogy azt korábban említettük, a lakossági és vállalati hitelek elbírálási folyamatai között a legszámottevőbb különbség a vizsgált adatok szintjén mutatkozik.

A vállalkozói hitelek esetében a vizsgálat során figyelembe vesznek

• számszerűsített adatokat
• és szubjektív szempontokat.

A számszerűsített adatok elemzését a gazdálkodó tevékenységéről alkotott egzakt kép kialakításához alkalmazzák, mely során többek között feltérképezik az aktuális pénzügyi helyzetét is. A szubjektív szempontokat a nehezen számszerűsíthető adatok értelmezése érdekében veszik figyelembe.

Szubjektív szempontok elemzésekor a gazdálkodó személyét is megvizsgálják

A teljes kép kialakításához továbbá megvizsgálják a(z)

• vállalkozás vagyoni helyzetét,
• fő tevékenységet és annak rendeltetésszerű végzéséhez szükséges képesítések meglétét,
• árbevétel mértékét és dinamikáját (pl. szezonalitás, növekedés mértéke),
• eddigi lezárt üzleti évek mérlegét, eredménykimutatást, főkönyvi kivonatokat,
• meglévő hiteleket,
• vállalkozás és a gazdálkodó lejárt tartozásait és követeléseit,
• gazdálkodó személyét és szakmai életútját,
• ismert negatív információkat (végrehajtás, felszámolás),
• hitelcélt és árbevételnövelő képességét,
• üzleti tervet,
• vevői kört és főbb üzleti függőségeket.

Személyi kölcsönök esetében elemzik a kölcsönigénylő és adóstárs 

• vagyoni helyzetét,
• jövedelmi helyzetét, munkaviszonyát,
• felajánlott biztosítékait 
• és a meglévő banki kapcsolatokat.

Mennyi időt vesz igénybe egyes esetekben a hitelösszeg folyósítása?

Vállalkozói hitelek esetében általában 2 hét és akár több hónap közötti idővel érdemes számolni. A banki döntési folyamat időtartama függ a hitel típusától, melyek közül jellemzően a beruházási hitelek elbírálása igényli a legtöbb várakozást, ebben az esetben átlagosan minimum 4 héttel érdemes kalkulálni. A rövid távú, forgóeszköz hiteleknél, folyószámlahiteleknél 1-2 hét a jellemző. A vállalati kölcsönök esetében továbbá kalkulálni kell a

• a megvizsgálandó dokumentumok beszerzéséhez szükséges idővel (melyek közül jópárat beszerezhetünk elektronikusan),
• a jóváhagyási folyamat idejével,
• a cég hiteligénylésre történő felkészítésével,
• a szerződésírás és folyósítás átlagosan 1-2 hetet igénybe vevő időtartamával,
• és végül a hitelösszeg felhasználásának igazolásával.

Az összeg folyósításához szükséges idő függ a választott konstrukció feltételeitől, valamint az ügyfelektől is

Személyi kölcsönök esetében a folyósítási folyamat is gyorsabb, mint a vállalkozói hitelek esetében. Az idő kérdésben olyan szempontok is közrejátszanak, mint hogy annál a banknál igényeljük-e a kölcsönt, amelyiknél számlánkat vezetjük, ebben az esetben az utóbbi években akár már eltekintenek a jövedelemigazolástól is.

Több banknál a személyi kölcsön már online is igényelhető, némelyik bank már 24 óránál is rövidebb hitelügyintézést ígér, amelyet a standardizált hitelkonstrukciók tesznek lehetővé, azonban egy jelzáloghitel például természetesen több időt vesz igénybe, amely akár 2-3 hét is lehet.

Vállalkozói hitelek a Hitelpontnál

A vállalkozói hiteligénylés összetett folyamat, ezért nagyfokú felkészültséget és tájékozottságot igényel a vállalkozók részéről is. A cikkben leírtak tájékoztató jellegűek, ezért amennyiben vállalkozói hitel felvételét tervezi, további információért forduljon a Hitelpont-hoz bizalommal!