A vállalati szférában bevett gyakorlat, hogy a cégek kiadásaik egy részét banki hitelből, vagy beruházásaikat részben kölcsönökből fedezzék, ezért a már működő, de főképp a most induló vállalkozások esetében érdemes tisztában lenni a lakossági hitelek és a vállalkozói hitelek igénylési folyamatának, elbírálásának és feltételei közötti különbségekkel.
A hitelelbírálás folyamata természetes személyek (magánemberek) és gazdasági szereplők (cégek, gazdasági társaságok, akár non-profit szervezetek) esetében hasonló szempontok figyelembevételével, de mégis eltérő gyakorlattal történik. A kereskedelmi bank vagy pénzintézet az igénylés benyújtását követően megállapítja, hogy a hitelt felvevő megfelel-e azoknak a feltételeknek, amelyekkel a kötelezettségvállalást teljesíteni képes, azaz, hogy a rendelkezésére bocsátott pénzösszeget és annak kamatait vissza tudja-e fizetni.
Azonban ha részleteibe menően vizsgáljuk meg az elbírálás feltételeit, akkor láthatjuk, hogy a személyi és vállalkozói hitelek minősítésének folyamatai lényegesen eltérnek egymástól. Jelenlegi cikkünkben a lakossági hitelek és a vállalkozói hitelek közötti különbségeket mutatjuk be többek között kockázat, konstrukció és folyósítási idő szempontjai szerint.
A különböző hitelkonstrukciók megértéséhez először érdemes áttekinteni, hogy melyek a leggyakoribb felhasználási célok a hiteligénylők köre szerint.
A vállalatok legtöbb esetben beruházásra (pl. ingatlanvásárlás, építés, gépbeszerzés) illetve a forgóeszközök finanszírozására (készletezés, rezsiköltségek, kintlévőségek) finanszírozására igényelnek forgótőke- vagy beruházási hitelt.
A lakossági hitelek esetében a legnépszerűbbek a jelzáloghitelek (lakhatási célú ingatlanvásárlás), valamint a fogyasztói és áruvásárlási hitelek, mely a hitel összegétől és pénzintézettől függően szinte “dobozos terméknek” tekinthető, ami azt jelenti, hogy magánszemélyek esetében a hitelt igénylő anyagi hátterének vizsgálatán kívül a kínált szolgáltatás feltételei és körülményei nagymértékben megegyeznek.
Fontos megjegyezni, hogy magánszemélyek esetében sem minden hitel számít dobozos terméknek, másik oldalról a vállalatok esetében is találhatók hasonló “dobozosított” konstrukciók.
Példaképp tekintsünk egy olyan esetet, ahol a hiteligénylő cég relatíve alacsony – 100 millió forint alatti – összeget kíván felvenni. Az alacsony összeg miatt jellemzően, ebben az esetben nem rentábilis egyedileg vizsgálni az ügylet kockázatát, ezért a finanszírozók igyekeznek automatizálni, algoritmusok segítségével mérsékelt kockázatvállalás mellett egyszerűsíteni az elbírálást.
A kisvállalatok hiteltermékeit tehát a hitelintézetek előszeretettel próbálják “dobozosítani”, azaz standardizálni a konstrukciókat egy bizonyos (pl. Széchenyi Kártya), általában 50 millió forintot meg nem haladó összeghatárig.
Ezen termékek sorából némileg kilógnak a pénzügyi vállalkozásoknál elérhető hiteltermékek, melyek esetében – a finanszírozók kisebb szervezeti méretei miatt – még a kisvállkozások részére is elérhető egyedi elbírálás, így nagyobb kockázatvállalás is. A kisvállalkozások pénzügyi, gazdaságossági mutatói nem engednek ugyan komolyabb elemzést, de érvényesülhetnek szubjektív szempontok, vagy akár negatív információt is lehet egyedi indoklással magyarázni.
Természetesen nagyobb, közel 100 millió forintot meghaladó nagyságrendű hitelösszeg esetén már egyedi elbírálásra, gazdaságossági vizsgálatra és üzleti elemzésre kell számítani.
Egy adott hitelkonstrukció kockázata szinte minden esetben annak behajthatóságából eredeztethető.
A kockázat felméréséhez először összesítik az igénylő vizsgálata során szerzett információkat, majd azok alapján minősítik az adóst. Az alkalmazott metrikák segítségével általában az 5 adósosztály egyikébe sorolják be az igénylőket, mely metrikák hitelintézetenként eltérőek és a döntési kritériumok rendszere legtöbb esetben üzleti titoknak minősül.
Természetes személyek esetében a kockázatértékelés lényegesen egyszerűbb művelet, ugyanis a magánszemélyek bevételeiről a NAV folyamatos nyilvántartást vezet, amelyek hitel igénylésekor lekérhetők a bankok által. Talán a legfontosabb szempont azonban az, hogy a magánszemély adós bér jellegű bevétele stabilabb adósságszolgálatnak minősül, mint a vállalkozói bevétel. Egyúttal a visszafizetéskor nem szempont, hogy a hitelfelvétellel az adósságszolgálati képesség változik- e vagy sem, hiszen vélhetően nem lesz attól magasabb a jövedelmünk, hogy mondjuk lakáshitelt veszünk fel. Tehát a bérjellegű jövedelemre vetített adósságszolgálati terhek jól meghatározzák, milyen mértékű havi törlesztést bír el az adós.
Cégek esetében a kockázat becslése a legtöbb esetben egy komplexebb folyamat, mivel a kockázatkezelők azt is figyelembe veszik, hogy mennyire kiszolgáltatott az adott vállalkozás az egyedi és piaci kockázatoknak, ráadásul a legtöbb esetben a vállalkozói hitel célja a jövedelemtermelő képesség javítása.
Példaként vegyünk egy kisvállalkozást, amelynek éves árbevétele 800 millió forint, saját tőkéje 600 millió forint és 2 millió euró devizahitelt kíván felvenni. A kölcsön összege már szemre is aránytalan, még akkor is, ha az fokozza a jövedelemtermelő képességet. Ilyen esetben számos kockázati kérdést kell megválaszolnunk, hogy a hitelfelvétel ésszerűségét igazoljuk:
Ahogyan azt a példa is szemlélteti, a vállalkozói hitel elbírálásakor a legfontosabb tényező, hogy gazdasági stabilitást tudjunk prezentálni.
Ahogy azt korábban említettük, a lakossági és vállalati hitelek elbírálási folyamatai között a legszámottevőbb különbség a vizsgált adatok szintjén mutatkozik.
A vállalkozói hitelek esetében a vizsgálat során figyelembe vesznek
A számszerűsített adatok elemzését a gazdálkodó tevékenységéről alkotott egzakt kép kialakításához alkalmazzák, mely során többek között feltérképezik az aktuális pénzügyi helyzetét is. A szubjektív szempontokat a nehezen számszerűsíthető adatok értelmezése érdekében veszik figyelembe.
A teljes kép kialakításához továbbá megvizsgálják a(z)
Személyi kölcsönök esetében elemzik a kölcsönigénylő és adóstárs
Vállalkozói hitelek esetében általában 2 hét és akár több hónap közötti idővel érdemes számolni. A banki döntési folyamat időtartama függ a hitel típusától, melyek közül jellemzően a beruházási hitelek elbírálása igényli a legtöbb várakozást, ebben az esetben átlagosan minimum 4 héttel érdemes kalkulálni. A rövid távú, forgóeszköz hiteleknél, folyószámlahiteleknél 1-2 hét a jellemző. A vállalati kölcsönök esetében továbbá kalkulálni kell a
Az összeg folyósításához szükséges idő függ a választott konstrukció feltételeitől, valamint az ügyfelektől is
Személyi kölcsönök esetében a folyósítási folyamat is gyorsabb, mint a vállalkozói hitelek esetében. Az idő kérdésben olyan szempontok is közrejátszanak, mint hogy annál a banknál igényeljük-e a kölcsönt, amelyiknél számlánkat vezetjük, ebben az esetben az utóbbi években akár már eltekintenek a jövedelemigazolástól is.
Több banknál a személyi kölcsön már online is igényelhető, némelyik bank már 24 óránál is rövidebb hitelügyintézést ígér, amelyet a standardizált hitelkonstrukciók tesznek lehetővé, azonban egy jelzáloghitel például természetesen több időt vesz igénybe, amely akár 2-3 hét is lehet.
A vállalkozói hiteligénylés összetett folyamat, ezért nagyfokú felkészültséget és tájékozottságot igényel a vállalkozók részéről is. A cikkben leírtak tájékoztató jellegűek, ezért amennyiben vállalkozói hitel felvételét tervezi, további információért forduljon a Hitelpont-hoz bizalommal!